Zettwitz Sándor: Ez nem egy egyszemélyes show
A Forbes szeptemberi számában a családi vállalkozások a téma – a MEGYSZ tagvállalatának, a 77 Elektronika Kft. ügyvezető igazgatójának Zettwitz Sándornak és lányának, Gabriellának is volt mit mesélniük.
Harmincöt éve vezeti a 77 Elektronika Kft.-t, ám legutóbb is azt mondta, még nincs nyugdíjba vonulási céldátuma. Lányával közösen vezetik a céget több mint öt éve – a feladatok nagyobb részét azért át tudta már adni?
Sándor: Amíg a cég hasznára vagyok, addig dolgozom. Bízom benne, hogy józanul meg tudom majd ítélni, ha fizikailag vagy szellemileg nem leszek már képes a vezetésre. Nem döntöttünk még a konkrét átadásról, ez egy folyamat, jó így, ahogy van. Amióta együtt irányítjuk a céget a lányommal, azóta a forgalmunk több mint háromszorosára nőtt. Nem választottuk szét élesen, melyikünk milyen területeket irányít. A végzettsége miatt nyilvánvaló volt, hogy Gabi vigye a jogi ügyeket, és ő felelős az IT-ért, illetve a minőségbiztosításért is. Sokszor az ember nem látja a fától az erdőt, én 1993 óta itt vagyok, és rengeteg berögződésem van, jót tesz a friss szem.
Gabriella: A generációváltás most divatos téma, de nálunk nem úgy zajlik, mint egy multinál, hogy kimondják: félév múlva leköszön a cégvezér. Ez nem egyszemélyes show, magas szintű menedzsment működik a cégben, tíz igazgatóságba szervezve. A nagy szerződéseket mindig közösen beszéljük át. Nagyon másképp gondolkodunk, én a jogi végzettségemmel a „mindenre készüljünk fel” elvet vallom, apu pedig a kereskedelmi szemléletet képviseli, és úgy tűnik, ez egy működő párosítás.
Nincs sok konfliktus apa és lánya között a mindennapi döntések során?
Gabriella: Mi együtt is lakunk! Egy ikerház jellegű családi házunk van, az egyik részében a szüleim élnek, a másikban mi. Így nem is tudom, milyen lenne, ha nem lennénk állandóan együtt. (Nevet.) Szerintem egy apa-lánya kapcsolatban könnyebb együtt dolgozni, mint egy apa-fiúban, ahol nagyon határozott elképzelések ütközhetnek. És azt vallom, ahhoz, hogy egy családi vállalkozás jól menjen, alapfeltétel, hogy maga a család is működőképes legyen. Szerencsére a 77 Elektronikának ma nincsenek igazán problémái, egy prosperáló cégben pedig nyilván kevesebb az a pont, ahol össze lehetne veszni a döntéseken.
Sándor: Egyszer feltették nekem a kérdést: egy ilyen hatalmas cég miként lehet még mindig családi vállalkozás? Én visszakérdeztem: miért ne lehetne? Tulajdonképpen nem tudtak értelmes választ adni. Ahol van a családban olyan utód, aki majd biztosan továbbviszi az üzletet, ott semmiféle motiváció nincs arra, hogy részvénytársasággá alakítsák, vagy eladják a céget. Főként, ha tőkeinjekcióra sincs éppen szükségünk – márpedig nekünk nincs. Réges-rég eldöntöttük, hogy a 77 Elektronika családi kézben, családi vezetés alatt marad. Ezen dolgozunk lányommal. A világ egyik legnagyobb gyógyszeripari cége, a Roche is családi vállalkozás. És a partereink közül számtalan másik is hasonló felépítésű.
Csakhogy az unokák a jelek szerint egyelőre nem akarnak beszállni, egyikük Berlinben él, a másik borászkodik Balatonfüreden, övék a Zelna Borászat. Hogyan lesz így harmadik generáció a cégben?
Sándor: Gabinak is saját jogi irodája volt majdnem húsz évig, más volt a terve, aztán mégis itt kötött ki. Én biztos vagyok benne, hogy az unokáim folytatják majd, amit mi elkezdtünk.